Pergel Zsolt- A fájdalom gyönyöre

„Hiszen ami az emberek többségének a szemében mocskos perverzió, az vajon valóban az? Mi a garancia rá, hogy nekik van igazuk? Bármi, ami létrejön, kialakul a földön, annak igazolt létjogosultsága van létezni, mert ha nem lenne, nem születne meg. Vagyis igény van rá. Talán a régen lefektetett erkölcsi normák hibásak, mert azokat is csak egyszerű emberek erőltették a társadalom nyakára. Erkölcs, illemtan, etika. Megannyi, egy kisebb csoport által kitalált és bevezetett, elfogadtatott dolog."                                                   

                                    

Lehengerlő, megdöbbentő, magával ragadó, hátborzongató, játékos, szenvedélyes, erotikus thriller. És még folytathatnám, de talán nem is létezik annyi jelző, amivel illethetném ezt az annyira összetett mégis egyszerű könyvet.

Először is már több mint két napja, hogy kiolvastam, de még csak most kezdek felocsúdni és összeszedni cikázó gondolataimat.

Az alaptörténet maga egyszerű, egy lány belekeveredik a gazdag rosszfiúk játékaiba és végül ő fázik rá. Na de a csomagolás és az ízesítés… még és még akarok belőle, mint valami finom csoki, amit nem tudsz abbahagyni, amikor pedig elfogyott egy percig nézed az üres dobozt, hogy hátha még egy elbújt valahol a sarokban. Persze volt benne egy-két keserű étcsoki, meg néhány fura ízű is, de összességében ízlett.

„Számára nagyon értékes dolgokat tett egy kis bőröndbe. Kábeleket, egyszerű rozsdás szögesdrótot, hosszú, hegyes tűket, egy elektromos kapcsolódobozt és még pár érdekes dolgot. Jól ismerte ezen kínzóeszközöket. Jobban, mint kellett volna.”

És visszavonok minden rossz kritikát a szerkesztő nélküli írásról. Megemelem a kalapomat, ugyanis ez a könyv mind logikailag, mind nyelvtanilag remekül sikerült. Pergel Zsolt rengeteget fejlődött az előző könyvhöz képest, csak így tovább. Bár, hogy valami „rosszat” is említsek, egy-két erotikus jelenet kimaradhatott volna belőle, mert a lényeg szempontjából, szerintem feleslegesek voltak.

Ami viszont az őrületbe kergetett, persze csakis jó értelemben, az pedig az „utolsó utáni pillanatig” elhallgatott kulcsfontosságú információk! Imádtam, hogy nem tudtam lerakni a könyvet egy-egy jelenet közben.

Ha pedig hiányérzetem támad olvasás közben, például egy szereplő gondolataival kapcsolatban, az író mintha azonnal a fejembe látna, pár oldal múlva szereplőt váltott és meg is érkezett a várva várt infó.

                          

                          

És most egy kis spoiler…

Először is Kendra és Kron kapcsolatára térnék ki. Imádtam a szereplők szókimondását, nem voltak azok a buta gondolatmenetek, hogy „nem merem kimondani mit is érzek, úristen, mert akkor mi lesz?” és hasonló csacskaságok. Nem is illett volna ezekhez az erős karakterekhez. Merthogy az elején úgy néz ki szerelmi szál lesz kettejük kapcsolatából. Ami belőlem igen vegyes érzelmeket váltott ki. Persze a szerelem egy könyvben mindig „izgalmas”, de ebben az esetben az fogalmazódott meg bennem, hogy Dominus és néhai alávetettje között normális, úgymond vanília kapcsolat kizárt dolog, hogy létezhet, és az előző könyv végén kiderült, hogy Kron csak bátyja miatt vette fel a Dominusi szerepet, mert őt egyáltalán nem vonzza, sőt inkább taszítja ez a világ. Tetszett, hogy nagyon valós vége lesz ennek a kapcsolatnak, ahol, ahogy az író is fogalmaz amilyen gyorsan tűzre kapott olyan gyorsan el is égett az a bizonyos láng.

„Vadabb, keményebb, égetőbb, de éppen emiatt gyors lánggal égő, pillanatok alatt elenyésző tűz adta a kiindulási alapot. Mára azonban csak a szürke, kihűlt hamu maradt.”

Dianát muszáj megemlítenem, aki ebben a könyvben eléggé kis szerepet kapott ugyan- teszem hozzá annál nagyobb jelentőséggel-, de számomra most lett kedvelt karakter, hiszen az általa becsempészett humor mellett, most nőtt a szememben igaz baráttá, aki nem támad és elítél, hanem támogat és megkérdőjelez, amivel igazán nagy segítséget nyújt.

Josh, pedig egy igazi „játékos” tőle pont azt kaptam amit vártam, játszmákat minden mennyiségben, az élet minden területén. Amikor Kendrával azt a bizonyos jeges játékot „játszotta” imádtam! Minimális ellenszenvem volt ugyanis a főhősnővel szemben, önzősége miatt, ami minden egyéb karaktert is jellemez a  könyvben, szóval annál a jelenetnél bizony hangosan kacagtam, hogy „igen ezt megérdemelted kisanyám”

"Úgy látom, kész vagy elfogadni engem. Helyes. Akkor kiveszem a szájpecket, és szólhatsz hozzám, ha akarsz. Akár el is átkozhatsz, mert..."

És akkor térjünk is át Kendrára. Egy erős független nő, egy új élet kapujában, aki mára azt is belátta, hogy saját maga megtartása mellett, bizony illene anyának is lennie és szerencsére már akar is anya lenni. Ámbár sajnos még mindig túl könnyen elcsábítja a sötét oldal, ezt remélem a következő könyvben Josh kineveli belőle, pontosabban sokkal tudatosabbá teszi számára, hogy kivel és legfőképpen mikor engedhet az ösztöneinek.

 

                               

Ami pedig a történet egyéb részleteit illeti, többet nem vagyok hajlandó elárulni, ugyanis ez a könyv minden bdsm és erotikus könyv rajongónak kötelező, természetesen az első rész után! És mielőtt felháborodtok bizonyos dolgokon, ígérem, hogy a második könyv után, sok minden értelmet nyer majd és még ott a harmadik, amit természetesen tűkön ülve varok már! Amiért, ha mást nem is ebook formátumban mindössze 1000 forint környékén beszerezhető, ezért nem is osztogatom ingyen, legálabb a magyar írókat támogassuk mi magyarok! Mert különben a keresztapa lecsap rátok :-)

„Azokban az időkben sok furcsa baleset történt, de nem volt, aki megkérdőjelezze a dolgokat. Senki nem akarta a halak gyomrában végezni. Aki meg tehetett esetleg valamit, azt lefizette, megzsarolta. Ő győzött.”

Már csak egy jó tanácsom van minden kedves jövendőbeli olvasónak, ne próbálkozzatok a nyilvános helyen való olvasással, mert igazán arcpirítóra sikerült könyvről beszélünk, hogy más reakciókat ne is említsek! 

Szövegfül:

Azt hitte, már nem roppanhat össze. Azt hitte, már megismerte önmagát. Azt hitte, már letisztult benne minden és új ember lett. Azt hitte, az út, melyen elindult és végigküzdötte magát, véget ért. Tévedett.
A folytatásban Kendrának le kell rónia az adósságát Leonának, hiszen alkut kötöttek. Megkapta azt, amire annyira vágyott: Kront. Cserébe viszont Josh alkalmazottja lesz, az asszisztense, a mindenese. Egy másik világba csöppen, az eddigiekhez képest sokkal eszementebb és durvább játékok birodalmába, a Házba. Munkaadója végtelenül kifinomult, ám ugyanakkor végtelenül kegyetlen módon keríti őt még jobban a hatalmába.
Első dominusának kegyetlenkedései eltörpülnek az új élmények mellett, melyek lassan magukba szippantják őt. Új mestere egyre közelebb és közelebb terelgeti a szakadék széléhez, önmaga legvégső határához, majd egyetlen hirtelen lökéssel a mélybe taszítja őt. Ám nem hagyja, hogy a feneketlen mélységbe zuhanva elveszítse a lelkét, mert az utolsó utáni pillanatban utánanyúl, visszahúzza és tanítja, tovább formálja. Kendrának lassan döntenie kell, melyik utat választja: alázat vagy uralom.